Navigáció

Széchenyi-díjjal tüntették ki az EKF Biológiai Intézetének akadémikusát, prof. dr. Pócs Tamást

Áder János köztársasági elnök átadja a díjat

Dr. Pócs Tamás, az Eszterházy Károly Főiskola Biológiai Intézetének professor emeritusa, a Növénytani Tanszék korábbi vezetője tudományos eredményeiért kapta meg a Széchenyi-díjat.

Dr. Pócs Tamás, az MTA rendes tagja, professor emeritus a trópusi esőerdők és sivatagok ökológiai és növényföldrajzi kutatása, valamint a virágtalan növények rendszertanával kapcsolatos tudományos eredményei elismeréseként kapta a Széchenyi-díjat. "Hatvanéves tudományos munkám, négyszáznál több publikációm elismerése a díj, bejártam hatvan országot, főleg azért, hogy a trópusi és a sivatagi élővilágot vizsgáljam. Amellett, hogy nagyon jó érzés a kitüntetés, a vele járó anyagi elismerés lehetővé teszi, hogy további kutatási terveket valósíthassak meg" - mondta a professzor. A trópusok élővilága iránti érdeklődéséről így beszélt: "Az 1960-as években Vietnammal született egy megállapodás tudományos cseréről - akkor már hosszú évek óta készültem a trópusokra, ahová botanikusként mindig vágytam. Harmincéves koromban végre kijutottam Vietnamba, és óriási növényanyaggal tértem haza. Ekkor jegyeztem el magam a trópusi növénytannal" - emlékezett vissza. Az egri Eszterházy Károly Főiskola közép-európai viszonylatban egyedülálló, világviszonylatban igen jelentős mohagyűjteményét egy második vietnami utazás alapozta meg. A herbárium ma már 200 ezernél több növénypéldányt tartalmaz. Dr. Pócs Tamás így folytatta: "Egy tudományos konferencián később egy indiai tudós felvetette, miért nem dolgoznak magyar szakemberek a fejlődő országokban. Ezen felbátorodva adtam be pályázatot Ghánába. Azonban csak olyan országokba engedett a magyar hatóság szakembereket, ahol lehetséges volt a szocializmus építése. Végül Tanzániában Nyerere elnök politikáját megfelelőnek találták, én pedig az újmiuonnan létesült tanzániai egyetemre pályáztam, öt jelölt előtt nyertem el az oktatói állást. Morogoróban volt a mezőgazdasági kar, egy gyönyörű fekvésű vidéki városban, oda költöztem négy évre a családommal."

Miután hazajött, a Svéd Tudományos Akadémia kereste meg, hogy részt vegyen egy tanzániai kutatásban. "Emiatt többször jártunk kint, egyszer az erdészeti karra kerestek professzort. Megpályáztam, a norvégiai meghallgatáson ezt is elnyertem, és újabb öt évre kikerültünk az országba. Az első utamon felmértem a Morogoro környéki hegyvidék mezőgazdasági potenciálját, második utamon a feladatom az ország vízgyűjtő területeinek felmérése volt, ezt öt éven keresztül folytattam. Hazatérésem után munkám elismeréséül a norvég tudományos akadémia tagjává is megválasztottak" - mesélte a professzor. A jól fizető norvég konzulensi állást azért hagyta ott, mert 1989-ben meghallotta, Magyarországon rendszerváltás készülődik. Azonnal felmondott, mert úgy érezte, itthon a helye. Ezután is többször visszatért a trópusokra, a szigetvilágot - Madagaszkárt, Mauritiust, Réuniont és a Seychelle-szigeteket - kutatja a mai napig.

Érdeklődése középpontjában a mohák állnak. "A mikroszkopikus élőlények vonzottak mindig. Már gimnazista koromban fabrikáltam mikroszkópot. Nagyon jó biológiatanárom volt, ellátott könyvekkel, mindenben támogatott. Már akkor is nagy növénygyűjteményem volt, de mindig inkább az apró dolgok érdekeltek, a mohák mellett a kék moszatokkal most is foglalkozom. Gyönyörködtet a szépségük, de még izgalmasabbá teszi őket a fontosságuk, amit sokan nem ismernek fel." Hozzátette: a mohák voltak az első fejlettebb szárazföldi növények, ezek hódították meg először a Föld felszínét. Legnagyobb horderejű munkájának azt tartja, hogy Afrikában kimutatta, a trópusi esőerdők milyen hatalmas mennyiségű csapadékot képesek felfogni és fokozatosan visszaadagolni a környezetüknek. "Ezt világviszonylatban először sikerült pontosan megmérnem, leírnom. Az erdőpusztítással kiszáradnak a vízfolyások. Ahol legalább az esőgyűjtő vonulatokon meghagyják az erdőt, ott állandó vizűek a folyók, környezetükben nagy területen lehetséges az öntözéseses mezőgazdaság" - idézte fel a professzor.

Az ország egyik legismertebb botanikusát, ökológusát az EKF vezetése, kollégái és barátai tavaly októberben, születésnapja alkalmából köszöntötték a Líceum Dísztermében, amelyről IDE kattintva olvashatnak bővebben.

A Líceum Televízió pedig egy portréfilmet is készített most már Széchenyi-díjas professzorunkról, melyet az alábbi linken tekinthetnek meg:

Tudományos arcképcsarnok - Pócs Tamás

Forrás: MTI/Paletta Online

Belépés

Keresés

Biokémia és Molekuláris Biológia Tanszék